Eléggé lemaradtam az X-es storyval.
Asszem most pótolok.
Ugye első körben tisztáztuk itt a blogon, h köztünk nem lehet semmi, mert még nem hevertem ki az exem, stb. stb. stb. ...
Ennek ellenére utána nem adtam föl... Randira hívattam magam, és össze is jöttek a dolgok. Újra "együtt".
Igazából nem tudtam h ez mi, vagy mi nem, X folyton azt mondogatta h nincs köztünk semmi. Ehhez hozzájött h egyik nap fölhívott és mondta h gondolkodott kettőnk kapcsolatán, és nem fog ez menni. Aha... Oké... OFF.
Vagyis mélyvíz ahogy ő mondaná.
Pont ezután Kinga egyik haverja elkezdett kicsit rámhajtani. Msn-en beszéltünk, ő hajtott, én nem viszonoztam, de nem is állítottam le.
Pedig hányszor fordult meg a fejemben h mondjam h van vkim? De nem tehettem... Mert nem volt, és úgy éreztem h nem mondhatok ilyet, akármennyire is szeretném h X ne csak X legyen hanem végre nevet is kapjon az életemben.
Nem mondom h nem szórakoztatott a dolog, de ennyi. Se a számom nem adtam meg, se randira nem mentem vele, egyedül annyi volt, hogy szombaton talizunk M2-ben. (Már előre le volt fixálva Kingával h oda megyünk, később derült ki h ők is.)
Közben X-nek lemondták az esti programját, én meg elhívtam magunkkal M2-be. (Igen oda, ahol taliztam volna Kinga haverjával, de egy pillanatig se érdekelt.) El is mentünk és végig X-szel voltam, Ricsiéknek épp h csak köszöntünk és ennyi.
Ezt az egészet még előzőleg elmeséltem X-nek is.
Próbáltam evvel arra célozni, h lássa h ő fontosabb nekem, még úgy is ha csak megdugni akar párszor.
De másképp süt el.
Nem tudom mi játszódott le X agyában, mindenesetre innentől kezdve megváltozott.
Már nem keresett annyit, nem hívott folyton webcamozni, nem ért hozzám, stb. ...
Nem bántam meg h elmondtam, mert ha ennyi elég volt ahhoz h már ne érdekeljem, akkor oké... Legyen így.
Azért az is megfordult a fejemben, hogy valójában ő se tudta h pontosan mit is akar tőlem, de onnantól fogva, hogy megjelent egy másik pasi is a képben, inkább arra jött rá h mit nem akar.
Engem.
Nem hiszem h azért mert túl rizikósnak talált volna h megcsalnám-e, vagy hasonló, nem tudom miért, de asszem ezt neki kell tudnia. Talán tényleg nem működött volna jól a dolog, ami nem megy azt kár erőltetni, szóval ezt teljesen elfogadom.
Valszeg tényleg sokat nyomott exem is a latba, meg talán a korom is, az h még én se vok elég érett bizonyos dolgokban...
No meg 5 év így vagy úgy, de kiesett az életemből, illenék már pótolnom, és végre mindenki más helyett magammal foglalkoznom.
Persze nem mondom, h mikor megcsörren a telóm, nem kezd el gyorsabban verni a szívem h hátha X az, és hátha nemtommivan... A remény egy iszonyú köcsög dolog, nem hagy nyugodni soha senkit. De már asszem igyexem megbeszélni magammal h ez nem így lesz. :)
Legutóbb (szombat reggel) viszont nála felejtettem az órám.
Emiatt tegnap taliztunk.
Igazából nem akartam még talizni, indulatok vannak bennem, és tudom h ilyenkor hajlamos vagyok olyat tenni/mondani, amit amúgy nem tennék. De mind1.
Én mondtam h engedjen el, ő evvel magyarázta, h ezért kell taliznunk, meg amúgy is lenne pár kérdése.
Igaz h a pírszingem miatt beszélni nem tudtam, csak úgy h a fájdalomtól könnyezik a szemem, de oké, akkor talizzunk.
Végig elég elutasító voltam vele, nem beszéltem, nem néztem rá, nem voltam vmi kommunikatív. "Morcosnak tűnsz." (Mégis mitől kellett volna h olyan csudajó kedvem legyen? :P)
Utólag bánom azért a viselkedésem, éreztem is már előre, h nem jó 5let ez a sürgetett tali, de mind1. Ami megtörtént, az megtörtént.
Odaadta az órát, 30p alatt letudott.
Utána este írtam neki e-mailt, leírtam h h életem meg ezt az egészet, elejétől a végéig, leírtam h fáj, h csak annyit kértem tőle hha van vmi akkor szóljon, mégse szólt h úgy érezte h vmi alakul kettőnk közt.
Csak mondta h nincs semmi, meg beadta azt a poént...
Ha egy pillanatig is tudom h tényleg érdeklem... Hm... Mindegy... Meg nem történt valóság.
A válaszban írta h ezt majd reméli h élőben tolom be újra, nem mintha kéne még erről beszélnünk, h ettől többek legyünk (szerintem így is többek vunk mindketten a kelletünknél és valóban nincs már mit beszélnünk ezen, én elmondtam amit tudtam, ő pedig sose avatott be mélyebben a lelkébe, és nem is hiszem hogy valaha be is fog). Jahh és még írta, h ha csak játszott volna, akkor nem mondott volna el annyit magáról, csak a szépeket meg a jót.
No és h ennek így kellett alakulnia, vagy ilyesmi.
Hát jahh...
Válaszoltam neki vmit, meg még az előző e-mailben leírtam, h egy kis idő múlva lehetünk még jóban, simán benne vok a kocsmázásokban, meg ilyenekben, eszem ágában sincs őt teljesen leépíteni, vagy bármi ilyet tenni... Fontos nekem.
Ez meg nem múlik el 1-2 nap vagy 1-2 hét alatt.
Érdekel h mi van vele, és ez így is van rendjén, csak most magamban kell helyretenni a dolgokat.
Eddig nem tudtam sírni, de ma végre sikerült igazán.
Miatta? Nem tudom...
Minden miatt.
Asszem még ha nem is láttam be magamnak igazán, X-et tényleg akartam. Annyira tetszett az, h újat tudott mutatni... H képben van töriből, h le tudja rajzolni hogyan működik az LCD meg a plazma TV, vagy az h van olyan infantilis még 24 évesen is, hogy örülni tud egy Kinder tojásnak...
Gáz bevallani, de valahol irigyeltem az exeit, h fel tudták kelteni (azaz inkább meg tudták tartani) az érdeklődését.
Nekem nem ment.
Mind1, majd másnál fog... Mindenkit visszautasít valaki, és mindenki utasít vissza valakit, ez így van rendjén.
X haverja mesélte, mikor pár mondat erejéig rákérdeztem X nagy exére (akit majdnem elvett feleségül), h ő nem volt olyan lány aki mellett csak úgy el lehetne menni. Hm.
Minden zsáknak megvan a foltja, én mindenkinél eljön az a helyzet, amiből csak vesztesen tud kiszállni.
Sokan mondják, h pasizzak be, és akkor hamarabb túl leszek ezen az egészen. Elvégre X is felszedett egy lányt szombaton.
Hazudnék, ha azt írnám h nem gondolkodtam ezen, sőőőt...
De nem akarok mást. X-et akartam volna, talán még akarnám is, más nem kell, csak azért hogy legyen vki.
Türelmes leszek, legalábbis igyexem annak tűnni. Van akire érdemes várni és van akire érdemes h várjanak. Mint a jó sajtra :DD (Najó ez gyenge vicc volt.)
Anyu látta rajtam h vmi nem oké, úgyhogy szokásos módon bevetette magát... Ő is mondta, h nekem lételemem a harc. Talán ha X nem viselkedik úgy, ahogy akkor annyira nem is izgatott volna. Nem tudom.
Valóban sokkal jobban szeretek harcolni valamiért, mint csakúgy megkapni.
És valóban... Kár h ezek után őt egy pillanatra se kaphattam meg igazán.
Egy bnőm + ezt írta: "es oszinten en orulok, h ez nem is az exedrol szol mar, mert akkor X-nek sikerult megtorni az emleket rendesen"
