Nem szándékozom hosszan fejtegetni a témát, egy apró vetületére térnék csak ki.
Budapesten esik az eső. Elég régóta.
Ennek meglepő következményeképp kurvanagy tócsák illetve pocsolyák vannak mindenütt. (Ugye a közutak állapotát senkinek se kell elemeznem... szóval van mibe megálljon az a víz.)
Kedves autósaink azon túl, h parkolni is csak úgy szeretnek ha minimálisan három helyet foglalnak el az autójukkal, tökre nem izgatja őket, hogy az amúgy kb. 3 méter széles járdán (amin a buszmegálló maga is fexik) mindenki nekifeszülve áll a megálló hátsó falának, és még így is képesek olyan sebességgel menni, minek köszönhetően az egész buszmegállóra kiterjedő koszos-mocskos vízsugarat lövellnek.
Ilyenkor elgondolkodom, hogy ha nekem meglesz a jogsim (a reménysugár fölcsillant, a segítségért előre is meg utólag is köszönet X-nek) akkor én is legyek-e ilyen köcsög seggfej, h mindenkit leszarok mert én sietek, vagy inkább legyek a rendes seggfej akire mindenki rádudál mert nem követem a minimális 80-as tempót.
Illetve addig amíg nincs meg a jogsim akár húzhatnék magamra szemeteszsákot is, evvel is demonstrálva azt, h van aki nem szeret elázni a szó minden értelmében. Vagy legalábbis nem mindig és nem így.
Vagy, ha igazán jó arc lennék feltölteném a nyár óta téliálmot alvó rózsaszín elefántos vizipisztolyom és avval lövöldözhetnék vissza minden autósra.
(Csak vmi erősen maró hatású savval kéne megtölteni.)
