Hogy mit is akarok? Inkább legyen az h mit is akarhatok:
Miután így kiderült h esélyem sincs beköltözni a szívébe, mert nyilvánvaló h az exére épített álomvilágban él még a mai napig is és már tudom h messze nem a pírszinges srác egy pótléka voltam, hanem az elmúlt kapcsolatáé. Eléggé rossz érzés erre így rádöbbenni, de túlságosan kapkod, hogy gyorsan mindent és mindenkit egy helyre tegyen és abból gazdálkodva valahogy jó legyen… Neki.
Ez így nem okés.
Inkább el kéne döntenie, hogy mit vár az élettől. Miért is kell ennyit randiznia? Mi elől menekül? Az emberi kapcsolatok nem úgy működnek, hogy valakit kinézek iwiw-en és aztán letöltöm az ágyamba. Az internetes randizás egy hatalmas nagy húspiac, ami csak arról szól h pár magányos ember igyexik kiszínezni az életét vmi olyan dologgal ami messze nem igazi vagy eredeti. Oké. Én is így toltam. 3 egész napig. De rájöttem h vkit felszedni egy kávézóban sokkal jobb és élvezetesebb mint egy előre meghatározott dolog alapján dönteni egy olyan vki mellett aki nem az, mint akinek mondja magát.
Sztem türelemmel meg kéne várnia azt a pillanatot, amikor a szerelem talál rá. Felesleges kapkodni. Ha kapkod az ember, akkor csak többet veszíthet!
x
