Rájöttem, hogy valahol hülye dolog, hogy a blogomban szereplő emberek is olvassák amit írok, mert így nem tudok már ugyanolyan őszintén meg nyíltan írni mint egyébként.
Ennek nyilván taktikai megfontolásai is vannak, h pl. nehogymár azt higyje h annyira odavok érte, vagy h annyira nem vok oda érte ilyesmi.
Na ez az amit én most abbahagyok, és veszítenivaló híján írok vmit, ami sajnos elég nyálas lesz és a megszokott irónia se lesz olyan mint eddig.
Tehát.
Elsőnek is X-ről.
Hiszitek vagy nem, de tényleg nem akartam talizni vele, csak a telóban annyira meggyőző volt, h végül mégis igen-t mondtam egy rövid talira (nem randira).
Igazából nem is az esetem, szőke hajú és kék szemű (én mániákusan sötét haj + szem párti vok), de ebből is látszik h a külső nem minden.
Végül odáig jutottam h pírszinges srácot, azt aki amúgy abszolút az esetem és aki annyira bejött h képernyővédő volt a laptopomon :D :D :D is hanyagoltam.
Annyira megfogott az, ahogy a szemembe nézett, amiket mondott, h nem hallgattam a belső riasztóberendezéseimre, h "NE".
A külsőkre se, pedig egy bnőm is mondta h ez gázos lesz, sőt még X maga is. :D
Na mindegy.
Eddig 4x találkoztunk, és bennem elindult valami. Mármint nagyon korai ez, meg gyors, az is kurvagyors, h 3. randin ott aludtam, meg minden az, de mégis.
Szerintem ezt érezhettem előzőleg, mikor írtam, h szarul voltam náluk (szintén 3. randi) és lehet h emiatt görcsölt a gyomrom, meg emiatt kezdtem el exem cuccait elpakolászni, meg emiatt szedtem le magam több oldalról is.
Szóval exem óta először megtörtént az amit elvileg akartam (hisz amúgy mi értelme a társkeresésnek?), gyakorlatilag pedig nem.
Ilyen ballépések után az ember általában annyit tesz, h reméli h nem fogja megint megszívni, és hogy talán vmi normális faszit fogott ki, aki nem fogja kihasználni, v ilyesmi.
Közben még annyit megjegyeznék, hogy érdekes, hogy az elején sose érzem meg azt, ha vkinek bejövök, vagy ha vmit akar tőlem vki, azt viszont nagyon hamar megérzem ha vmi nem oké. Exemnél is éreztem, annál a srácnál is éreztem akinél az összefogott haj válóok volt, úgyhogy erre vh ráérzek.
Hát.
Ez most is megtörtént.
Holott elvileg bíztató jeleket is kaptam legutóbb, de az ösztöneim teljesen mást mondanak.
Nem akartam erre rákérdezni, elvileg még csak a 4. randi volt, meg amúgy is itt a szigorlat, ki vagyok én h ilyenkor még evvel stresszeljem v idegesítsem...
De rólam is annyit kell tudni csak h kibaszottul türelmetlen vok és ha vmi érdekel akkor az nagyon érdekel. :D
Szóval rákérdeztem a dologra.
A lényeg kb. annyi h ő se tudja és h majd inkább szigorlat után beszéljük meg, ez érthető is. (Itt annyit megjegyeznék, hogy nyár végén anno az exem is ezt adta be, hogy majd azután beszéljük át ezt a dolgot miután ő elköltözött, mert majd akkor tudja végiggondolni a dolgokat tiszta fejjel. Ebben nem is kételkedek, meg elfogadom, csak azért hoztam föl, mert valahol hasonló a két dolog.)
Mindenesetre ebből egy nőnek (v férfinek) annyi tanulság van, h ennyi volt.
Illetve nem feltétlenül az, h ennyi volt, csak ebből se esélyes már, h bármi komolyabb legyen. Ha egy férfi hezitál az semmi jót nem jelent. :)
Mind1...
Jól esett azért ezt leírnom, még akkor is, ha most tök hülyét csináltam evvel magamból, de ez a helyzet...
Szar mikor vki iránt elkezdesz érezni vmit, pláne ha ezt nem a külsője befolyásolja, hanem inkább az amit mond meg amit csinál, szóval ő maga, aztán valami alakul is, de végül úgy érzed h mégse jön össze az szar.
Főleg mert igen, belátom, h exem se hevertem ki teljesen.
Vagyis...
Szörnyű ez a kétségbeesett pasikeresés, mert valamit pótolni akarok vele az életemből, amit nem találok és ami nélkül nem érzem magam jól. Szóval a megoldást nem magamtól várom, hanem attól, h majd jön vki (fehér lovon? pfff) és majd helyrerak.
X is valamilyen szinten evvel kecsegtetett, mikor 3. randi hajnalán a kocsmában mondta h segíteni szeretne nekem, és h mindent szeretne tőlem.
De megintcsak rá kell jönnöm, hogy akárhogy is akar hinni valakiben az ember, akkor is csak magára számíthat, senki másra.
És evvel most nem X a hibás, v ilyesmi, mert mindenki rájöhet arra h tévedett (mégse jön be az a 2 perc?:D) meg minél jobban megismeri a másikat annál inkább alakulnak az érzések. Szóval ez így van rendjén, velem van a baj, h mást hiszek vagy gondolok.
Azért kivi leszek mi lesz szigorlat után (tuti sikerül neki, erre a fejemet tenném:)), de én úgy érzem ez a mi részünkről nem az a heppiendes szitu lesz :)
Mindenesetre ettől még örülök h megismertem, nagyon értékes embernek gondolom, nem bántam meg semmit amit tettem, és talán tényleg kellett ez, h kizökkentsen abból amit csináltam.
Nem mondom h ne álmodoznék azért erről-arról, mert attól függetlenül h az agy realizálja a helyzetet az érzések még megmaradnak, de már tudom: mindent túl lehet élni.
Aztán valahogy bízom benne, hogy csak sikerül összerakni a darabokra hullott életem, újra belelendülni az egyetemi dolgokba, tanulás meg miegymás, megint több időt szánni a barátaimra (akik nem hanyagolnak egy összefogott haj miatt:D), a görényekre, családra, folytatni a fogyókúrát, nem hanyagolni a fotózást (csak h én se maradjak ki az önmegvalósításból), meg elővenni régi dolgokat amik lekötöttek (pl. megtalálam a régi törikönyvem:)).
Aztán ha valami alakul ebből (vagy másból) akkor alakul... Ha meg nem akkor így jártam. Nem mondom h ne lennék (leszek - vagyok) picit szomorú emiatt, de egyszer fent egyszer lent, túlélem ha már fighter vagyok :)
