X pár napig egyedül volt otthon, és mint egy igazi férfinak, a főzés neki se az erőssége. Gondoltam ennek örömére majd ha átmegyek hozzá csinálhatnánk pizzát.
Ez eddig jól is hangzik.
Órákon át töltögetett le szakácskönyvet, én is keresgéltem recepteket (eddig 3x volt szerencsém pizzát csinálni, de a recept persze elveszett azóta, vagy szublimálódott, úgyhogy ennek híján kellett vmi újítás).
A tali napján nagy lelkesen el is mentem vásárolni (örök hála Kingunak a bevásárlásban nyújtott nélkülözhetetlen segítségéért:D), de rájöttem h egy nagy táska tele cuccokkal és egy nagy szatyor tele minden szükséges hozzávalóval (liszt, tej, stb. ...) kicsit sok.
Kell a mozgás, meg minden, úgyhogy nem panaszkodtam (azaz igyekeztem), de asszem ez azért sok volt. :D
Persze megint késve érkeztem, de legalább lelkesen.
El is kezdtük a dolgokat... Az eredmény kb. annyi h NEM KELT MEG AZ A KIBASZOTT TÉSZTA!!! "Anci pizzatésztája" receptet követtük (azaz próbáltuk), de nagyon nem jött össze a dolog, úgyhogy ezúton is üzenem Ancinak vagy az ismerőseinek, vagy annak a balfasznak aki engedte h leírják ezt a receptet, h: KÖCSÖÖÖG! ! ! :P :P :P
(Jó, nyilván esélyes h vmit én rontottam el, de könnyebb mást hibáztatni, és így az én lelkemben is boldogság-béke-szeretet van.)
Úgyhogy pizzát rendeltünk. :D
Néztünk X-aktákat, Family Guy-t, aztán X lassan elaludt. (Én nem.)
Érdekes vele aludni, néha kicsit félelmetes, néha fájdalmas, de amúgy mindenféleképp tanulságos. Az ágya a sarokban van, én feküdtem belül, ő kívül.
Gondolom a törődése végett valahogy mindig betolt a falhoz, ami eleinte kicsit hideg volt, de végül átvette a hőmérsékletem, úgyhogy utána csak kemény volt.
Ez még mind oké is, de az édes elég mocorgós. Ez kb. annyit tesz h egyszer találkozott a könyöke a gyomorszámmal, egyszer pedig olyan hirtelen megmozdult, hogy egy enyhe infarktust kellett túlélnem.
Persze panaszkodásom (azaz tapasztalataim leírása) ellenére, nyilván élveztem egy ágyban lenni vele. :D
Elég éberen alszom, úgyhogy reggel már én is fönt voltam, mikor ő ébredezett, de az ébresztő technikám felülmúlhatatlanságát azt hiszem (remélem) nehéz überelni. :D
Ami viszont a nap csúcspontja volt (legalábbis számomra) az az h hallottam gitározni és énekelni.
Állítása szerint nincs jó hangja.
Hát.
Asszem evvel vitatkoznék. Simán el tudtam volna még hallgatni egy jó darabig. :)
Közben kiderült h zeneileg milyen alulművelt vagyok, exem alatt (kb. 3-4 évig) nem voltam képes meghallgatni magyar számokat.
Ennek asszem inkább lelki okai lehettek, mintsem az h mondjuk ne értékelnék egy Hiperkarma számot. Mindenesetre van mit pótolnom, belátom. :)
Szokásos módon váltunk el, talizunk majd márciusban. :D
Igyekeztem semmit nem otthagyni, de naná h a pizzasütőtepsit (ezt vajon így mondják?) otthagytam. Hurrá.
Azóta hazaértem, tanultam, anyunak segítettem, meg elkezdtem pakolni.
Exemről volt még kint pár fotó a szobámban (nem szem előtt, hanem a polcok tetején, meg ilyen hasonló, jól látható helyeken), de azokat is elkezdtem leszedegetni, meg lecseréltem a "kis dobozt" amibe gyűjtöttem a közös cuccainkat (amiket a padlásra szántam), egy sokkal nagyobb dobozra.
A káma-szútra könyvet azért mégse tettem el, elvégre ha lejárnak a "piros napok" hasznos lehet még.
Közben sikerült összetörni 2 képkeretet, 3 lábú kőelefántom is már csak 2 lábbal dicsekedhet, a könyveim egy része megtanult mélyrepülni, a szobámban pedig nagyobb a rendetlenség, mint eddig, de legalább pakolok. Ha jól haladok akkor már csak órák kérdése és a doboz a padláson lesz.
Ez is valami.
