Az előző (anti)randin megbeszéltük h majd vizsgaidőszak után talizunk (márciusban) úgyhogy logikus, hogy már másnap össze kellett futnunk újra. :D
X kinézett egy kávézót, de én megint sikeresen elkéstem ("fashionable 15 minute") úgyhogy "büntiből" ismét biliárdozni mentünk.
Eleinte hiperpigmentált kisebbségi fiatalok voltak a másik asztalnál.
Nem mondom h nem paráztam egy kicsit (csak egy kicsit persze...) de itt is sokat javított a helyzeten X bakancsa, és a tudat, hogy egyszer úgyis meghalunk.
Szerencsére nem volt gáz, mint utólag kiderült, akkor kell aggódni, ha a fiatalsággal csajok is vannak, mert akkor elkezdenek kötözködni.
Naná h ilyen is volt.
Bár én akkor nem féltem annyira, elvégre amíg van csajuk addig nem akarnak másikat baszogatni v ilyesmi. (Vagy de, de ez így tűnt logikusnak.)
Aztán az 1. asztalhoz (mi 2.-nál voltunk, a többiek meg a 3.-nál) jött két jólszituált férfi, és ez valamelyest meg is nyugtatott hogy csak lesznek szemtanuk mikor meghalunk.
Asszem kb. 4-5 órán át játszottunk, mentek az enyhén pikáns poénok, meg helyzetek, közben pedig rájöttem, hogy a fehér golyót mind közül a legegyszerűbb belőni és ezt minél többször prezentáltam is :D
(Ciki, de tiszta izomláza van a jobb karomnak.)
Mikor már elég fáradtak voltunk ahhoz, h a golyók eltalálása is problémát okozzon, akkor abbahagytuk. Erre lement a cukrom, vagy nem tudom mi történt és hirtelen nagyon szarul lettem. Szédülés, hányinger és gyengeség érzet...
Leültünk picit, én igyekeztem magamhoz térni, majd pár fahéjas cukor helyretett.
Meg kell jegyezni, hogy mindez olyan hajnali 3 felé zajlott le.
Kicsit ciki lett volna így hazamenni, úgyhogy végül mégiscsak X-nél kötöttem ki. ...
(Tudom-tudom, szégyentelen én... hmm...)
Végülis ahhoz képest annyira nem voltam zavarban, sikerült pizsit is szereznem (egy kedves előttem lévő csaj régen otthagyott fölsője személyében - ááá nem megalázó, dehogy).
Mondanám, hogy csak aludtunk, de még a hülye se hinné el.
[moderálva]
Azért persze aludtunk is pár órát, azaz ő aludt én meg félig ébren-félig álomban voltam.
Reggel nyilván fölkeltünk (különben nehezen írnám itthonról a blogot, de kell az unalmas tömőszöveg), kávé, meg ilyesmi, aztán megint rosszul lettem.
Ugyanazok a tünetek mint előzőleg, csak egy kis gyomorgörccsel párosulva.
Az egyik felem már menni akart volna, a másik még meg maradni.
Egy rosszabb pillanatomban megkérdeztem X-et, h ő pontosan mit is akar tőlem. Erre a válasz annyi volt h "mindent". Hmm...
Bizonytalan vagyok...
Ő 20.-án szigorlatozik amire még sokat kell tanulnia, én meg ma vizsgázom, meg holnap, meg majd 21.-én és 23.-án (3 vizsga 1 nap finiii). Úgyhogy nem tudom hogy lesznek majd a dolgok, de remélem h lesznek majd vhogy...
Mert asszem bírom.
És... talán hiányozna is.
Picit.
