Tegnap végül kicsit késve, és törve is megérkeztem az egyetemre.
Naná h még el se kezdődött a szóbeli.
14-ből 10 arabost megvágtak arab töriből. Érdekes tendencia ez, ha azt vesszük hogy a perzsásoknak és a törökösöknek mennyire jól ment a vizsga. Na mind1. A hiba bennünk van. (Mint mindig.)
Elkezdődött a szóbeli.
30-40p/fő.
Valahol éreztem, hogy necces dolog lesz a mai vizsgára megszerezni a könyveket a 4-ig tartó könyvtárból, de a remény hal meg utoljára.
Annyit tudni kell még, h a vizsga amiből mentem (azaz UV de ezt olyan szar leírni...) 3 szóbeliből állt. Be kellett menni felelni az arab töriből az arabos tanárnál, perzsa töriből a perzsás tanárnál és törökből a töröknél. (Micsoda logika.)
Már kb. 1-2 felé járhatott (10-re kellett bemenni...) mikor elhatároztam h megyek következőnek. Pechemre egy szomszédos szobából folyton ki-be jártak, aminek köszönhetően a szívem kb. 6-7x állt le és kezdett el újra verni, mikor meghallottam az ajtónyitást.
Végül kijön Walid, én bemegyek...
Kezdésnek a tanár felvázolta h ritka szar tesztet írtam, és nagyon bízik benne h legalább majd vmi minimális dolgot elő tudok adni, hogy egy 2-est összekaparhasson nekem.
Kedves, nem? :D
Ehhez képest mindent tudtam nagyjából amit kérdezett, leszámítva a hülye arab szavait. (Nem is értettem h miért mondja folyton az elnevezéseket...)
Szóval meglett a 2-es, majd a felelet végén megjegyzi, h nekem azért többet illenék tudnom. Arab rokonokkal.
MI?
Arab rokonok??? Kinek?
Azt hiszem, most 4.x-re araboztak le. (Végülis eddig voltam már görög, cigány, indiai... szóval ez bőven belefér... Többszörösen is.)
Felvázoltam röviden a tanárnak, hogy semmi közöm nincs arabokhoz, és egyre inkább úgy tűnik, h nem is nagyon lesz.
Jöhet a következő... Perzsa.
Nagy nehezen megtaláltam az irodát, a tanár ül előttem, mondom a dolgokat, mikor észreveszem h a számat nézi.
Nem tudom ki, hogy van evvel, de engem kurvára zavart h a számat nézte, miközben én kerestem a szemkontaktust, ő meg vigyorog rám...
Azt hittem vmit nagyon félreértettem, de a hatás azért nem maradt el: elkezdtem izzadni, elvörösödtem, dadogtam, összekevertem h i.e. vagy i.u. 600, meg hasonlók...
Mind1. A 2-es megvan. Csúcs.
(Utána ezt félve elmeséltem egy bnőmnek, akinek szintén hasonló fura érzése támadt, úgyhogy így bízom benne h nem én vok ennyire paranoid. Persze a pasi kezén ott virított a karikagyűrű. Mégjóhogy.)
Akkor mehetek a 3. helyre - török.
A tanár rendes volt, alig kérdezett vmit, már írta is a 2-est az indexbe.
Hurrá... Ez is megvan.
A gáz csak annyi volt, hogy 15:50 körül járt már az idő, a könyvtár amiből ki kellett vennem a könyveket 16:00-ig van nyitva, a vizsgám meg másnap reggel 8:30-tól van.
Elrohantam, be is értem zárás előtt...
"Sajnos már nem lehet fénymásolni."
Aha...
Oké...
Akkor rohanás az egyetemi könyvtárba.
Ott konkrétan kiröhögtek h ilyen könyveket keresek. Mint bölcsész. ... Zsír...
Megpróbáltam net-hez jutni, h megnézhessem a többi könyvtár katalógusát, hátha vhol megvan.
Hát sajna ez se jött össze, az aulában szétbontották a rendszert, fönt pedig minden gépnél voltak. Hurrá.
Utolsó esélyként irány a fszek.
Nagy nehezen beiratkozom, kemény 1400ft-ért, 3 könyv miatt, de sebajjj, belefééér....
Megnéztem a rendszerben a könyveim, de semmit nem találtam. Gondoltam h én vok a béna úgyhogy odamentem az info-s pulthoz, h segítséget kérjek.
Rendes volt a nő, rögtön segített, rákerestünk az első könyvre... Nincs meg... Hmmm... Épp mondanám a másodikat amikor feltűnik h egy kedves fiatalember, aki türelmetlenül toporzékol a pult előtt, mint egy 5 éves.
Ilyenkor nem lehet mit tenni, ő is csak pasiból van, jobb hamar lezavarni, úgyhogy megkérdezték h miben segíthetnek.
A pasi kemény 20 perces agóniát levágott, mert nincs még meg a könyvtárban a nemtommilyen horgászújság januári száma.
Hosszasan ecsetelte, h volt a beszerzésin októberben és azt mondták 2009-től megrendelik az újságot, de még nincs itt. Bezzeg a keletibe már ott van.
BAZMEG AKKOR MENJ ODA :|
Na mind1...
Lassan fölfogta h sajnos a semmiből nem tudnak neki horgászújságot nyomtatni, úgyhogy elment.
Okéé...
Jön a 2. könyv. És SIKER! Van. Lekéri a nő. Nem kért olvasójegyszámot a rendszer, ezt meg is jegyezte h fura, de azért leküldik a raktárból.
Szupcsi :P
Ekkortájt jött a 2. csapás.
Szintén pasi. (Mi más...)
Vmi borítékot keresett... Rémlett is a nőnek, hogy volt egy boríték még tegnapról, vmi spanyol festő nevével (bár ő azt hitte h csak egy sima papírlap).
Feltúrják az info-s pultot azért a szar papírért.
Nincs meg.
A pasi homlokán elkezdenek centiméteres nagyságúra kidülledni az erek. Elmondja h egy havi fizetése volt a borítékban.
(Kitérő: ki az a baromarcú aki egy havi fizetését egy sima borítékba teszi és kiadja a kezéből egy pillanatra is??? Vagy én vok megint túl naív?)
Akkor jön még egy utolsó kétségbeesett túrás a boríték után.
Nincs meg.
A pasi elmegy.
Nekem közben jelzik h a szabadpolcon megvan a másik könyv is. Kirááály.
Megszereztem, majd jöttem h a raktárból kikérjem a könyvet amit lekértek.
Elkezd velem kiabálni a könyvtáros (picsa) hogy ha nem adtam meg olvasójegyszámot akkor nem is kérhettem le semmilyen könyvet. Ő itt dolgozik és tudja hogy megy ez, ne szórakozzak, meg amúgy is.
Kezdtem a Keleti Gyűjteményhez hasonlóan érezni magam: utolsó, gyenge, eltaposnivaló féreg vagyok, magamra tetoválva, h "bár én is nagy könyvtáros lehetnék mert az komoly karrier".
Akkor vissza az infos pulthoz, nincs ott a nő aki segített. Várok. 10 perc.
Megjön. Elmegyünk h megkapjam a 2. könyvet is. Végül odaadták. El se hiszem. Úgy éreztem magam mintha meghódítottam volna a fél világot. (A katonai + civil áldozatot az Általános üzleti. komm. könyv képviselte, amit nem kaptam meg, a meghódított területeket pedig a másik két könyv.)
Kijutok végre és sietek haza h tanulhassak.
Kb. este 7-8 felé értem haza, zuhany, rohanás, egy kis msn, ez meg az... Hajnalban kezdődik a tanulás. Rendes voltam, mert megelőlegeztem magamnak 2 óra alvást 11 és 1 óra között. Ez roppant pihentető volt.
Ezek után nekiláttam 2 könyv kijegyzetelésének és megtanulásának.
Végeztem is nagyjából, reggel 5kor fürdés, készülődés a szóbelire...
Már úton voltam, épp vártam a HÉV-re, mikor leül mellém egy idős néni. (Én álltam és cigiztem.) Megszólal, h "milyen aranyos kislányka, és milyen kár h ilyen hamar meg fog halni". :|
MIVAN?
Nem hiszek a jóslásban meg ilyenekben, de ez korán reggel a csökkentett üzemmódú agyamnak már sok volt.
Pilláztam egy darabig, szerintem más is hallotta a megállóban mert furán néztek ránk...
Erre megszólal a néni: "az a cigaretta minek kell.."
Huhh.
Hát erre volt szükségem.
Bruttó 4 doboz cigit szívtam el két nap alatt, és sajnos pont a tüdőm miatt nem tudtam aggódni, de majd a vizsgák végén, azaz holnap, ha lesz szabad 5 percem, akkor aggódom egy kicsit én is és eltöprengek a lassú halálon.
Na mindegy...
Beértem (késve).
5-en vagyunk szóbelin. Én mentem be 4.-nek.
Mindent elfelejtettem.
Nem vagyok egy blokkolós típus, de olyan alap dolgok estek ki h mi az üzleti etika. :| X-nek hála a testbeszédről meg a non-verbális kommunikációról elég sokat tudtam beszélni, de azért érdekes volt az is.
Mind1. Lényeg a lényeg sikerült.
Túléletem.
Mindezek után hazaértem és nem vagyok fáradt.
Tegnap egy csop. társam beadta h ma este menjünk el vhová. Akkor még gondolkodtam rajta, de ma, h kedvem is lenne hozzá mindenki bemondja az unalmast :P
Nekem meg tiszta mehetnékem van.
Mindennek tetejében tegnap éjjel egy picit még X is felhúzta az agyam.
Panaszkodtam neki a kék foltom miatt (már khaki színben pompázik), mire írta h nem ő volt. Mondtam neki h nyilván verem a mellkasom, és csak beképzeltem h az ő fogait mintázza a 'nyom'. Erre ő: "aha" :|
Jó, vennem kéne nekem is a lapot, de fáradt voltam, meg nyűgös is és szarul is esett. Durca.
Úgyhogy nem voltam túlzottan felvillanyozódva, bár ez lett volna a legkevesebb :)
Lassan kezdem megszokni h neki milyen humora van. Fanyar. Hmm.
Azért még bírom egy ideig. Asszem. :D :D :D
