Olyan hülyék az emberek...

Nem csak én, vagy Te, hanem úgy kollektíven.

Mindig azt akarjuk amit nem kaphatunk meg, amink meg van és értékes, azt sose becsüljük meg úgy ahogy kellene.
És erre rendre csak akkor döbbenünk rá, mikor már elveszítjük a dolgainkat.

Ma tudtam meg, hogy egy ismerősöm az intenzíven fexik.

Ha visszagondolok hányszor pattintottuk le, mikor át akart hívni magához (ő volt az aki mindig mondta, h nőknél a talán az = a nemmel, csak udvariasabb), meg mennyire örült, ha volt egy kis (nagy) hallgatósága a végeláthatatlan történeteinek és mennyire imádott beszélni és beszélni... Még akkor is ha a körülötte levő emberek 80%-a kurvára nem is értette mit mond, nemhogy miről beszél...

Ennek ellenére az igazat megvallva nagyon kedvelem, még ha kicsit őrült is, és megvannak a dolgai.

Persze ez is csak azért jutott eszembe mert meglegyintett a szele annak h talán soha többet nem találkozom már vele.

Ha nem kerül intenzívre szerintem ez így meg se fogalmazódik bennem.

Na ezért vagyunk mi mind barmok.

Úgyhogy következőleg (és merem ajánlani hogy legyen következőleg) elcipelem magammal Kingát és megszabadulunk pár kiló feles hústól, bőrtől, és pár liter vértől.
Asszem megéri a dolog a csekély áldozatot.

Még a hülyéknek is.