Kezdetnek elég annyi, hogy 5 évet voltam együtt valakivel. Nyilván nem a jó személlyel mert vége lett. Ő még "nem élte ki magát". (14 éves korom óta voltam vele, a 20. szülinapom után szakítottunk szóval én kibaszottul kiéltem ám magam.)
Ezek után persze mit csinál az ember?
Szenved. Én is ezt tettem. Jól is ment. Kb. 3 hónapig.
Tudni kell hozzá, hogy az 5 év alatt történtek dolgok, amiknek következtében nem nagyon jártunk el bulizgatni, nem igazán volt közös baráti társaságunk, vagy ilyesmi. Igazából mi voltunk egymásnak. Legalábbis nekem Ő.
Vicces dolog, hogy az rázott helyre 3 hónap aktív szenvedés és önsajnálat után, hogy egy régebbi ismerősöm kikezdett velem. Innentől fogva úgy gondoltam h nekem is kijár az h pasizzak és megtaláljam azt akit keresek.
Na itt kezdődtek a gondok is. Hol ismerkedjen az ember lánya?
1.) Buliban: 95%-ban dugni akarnak a pasik és a "hellósziamizu"-n túl nem sok effajta orális témára lehet számítani (igen, értsd félre) - szóval ezt kihagynám
2.) Egyetemen: egyrészt ahova én járok kevés pasi jár, másrészt az egyetemista fiúkról tudni kell valamit. Leginkább azt h most élik újra a gyerekkorukat csak nem buzi kocsikat tologatnak hanem csajokat dugnak. Tisztelet persze az 1% kivételnek, aki mindig foglalt, vagy ha nem akkor olyan béna h még egy nyomottabb csaj se jön össze neki.
3.) Hobbi: ez az én hibám, olyan hobbim van amivel főleg nők foglalkoznak. A pasik vagy megbízhatatlanok, vagy őrültek, vagy bnőjük van. (Itt a társaság mondjuk 95%-át teszik ki a nők.)
4.) Internet: gondolhatná az ember hogy talán lehet benne némi lehetőség vagy ilyesmi, mert sokunknak nincs ideje másképp ismerkedni, nameg így sokkal könnyebb, hisz a visszautasítást se Te kapod hanem a monitorod. Szóval végül próba-cseresznye alapon kitaláltam, h miután veszíteni valóm úgysincs megpróbálom.
A blog igazából a félresikerült, elbaszott netes randijaimról fog szólni, amiket utólag se vicces nekem leírni, de talán mások okulnak belőle. Vagy legalább jót röhögnek.
Rajtam :D
Annyit még megjegyeznék, hogy senkit se célom megbántani, így neveket nem használok, és nem is nyilatkozom róluk. Ha valaki magára ismer akkor az bizonyára a véletlen műve.
ha-ha